Rihnó

1273-ban Miklós fiának: Ivan comesnek a birtokai között említik meg Rihnót ("Ryhno"). 1310-ben Danus fia Miklós comes szepesi várnagy megosztozott István comessel a nagybátyjuk által rájuk hagyott birtokokn, és Miklós comes lett Rihnó ("Ryhnow") birtokosa.

1336. december 21-én a szepesi káptalan előtt Széki ... Pócs, István, János és Pető testvérük fia János átengedik örökjogon Perényi Miklósnak és fiainak Korompa, Rihnó, Vojkfalva, Kolinfalva, Ludvigfalva ... Kluknó és Lazonpatak birtokaikat.

Rihnó vára a régészeti leletek szerint a 13. század második felében épülhetett, de oklevél csak 1405-ben említi, amikor Perényi Pál özvegye, csévi sáfár Dorottya itt végrendelkezett.

A szepesi várukról Rihnói és Perényi nevet felváltva viselő Miklós lovászmester halála (1420) után a krompachi alágra szálltak a birtokok, egyben a Richnói név is. 1438-ban egy oklevélben Ryhno-i alias Peren-i Miklós étekfogó mester szerepel.

Albert király 1439-es halála után a csecsemő V. László érdekeinek védelmében Erzsébet özvegy királyné behívta Jan Giskrát, aki fegyverrel szállt szembe az I. Ulászlót támogató párttal.

1443-ban Giskra ostromolni kezdte a Perényiek várát, Rihnót. Rozgonyi Simon püspök Budán próbált meg pénzt és felszerelést szerezni a vár felmentéséhez - nem sok sikerrel. Mire emberei a térségbe érkeztek, a várat már feladta az őrsége Giskrának. Rozgonyi és Giskra végül fegyverszünetet kötöttek, mert a királyi sereg éppen a hosszú hadjáratra indult Hunyadi Jánossal.

1447-ben Hunyadi János békét kötött Giskrával, a szerződés szerint Rihnót a csehek kezén hagyta ("...Primo, quod castra utputa Sáros, Scepus, Gelnycz, Ryhno, Késmárk et liewysche in manibus dicti Johannis Gyskra interim debent remanere...")

Az 1450-es évek elejétől Giskra kapitánya kezén volt, Talafusz ("Tallaffus") János több levelet is kelteztetett Rihnóból az évtizedben. V. László király egy 1453-as levelében Rihnó vár kapitányának hívja ("capitaneo castri Rihno").

1460-ban Mátyás király megindította a Felvidéket uraló csehek elleni hadjáratát. Ekkor Szapolyai Imre és Rozgonyi Sebestyén csapatai ostromolták Rihnót - ekkor még sikertelenül. 1460. november 27-én Hunyadi Mátyás király Szapolyai Imrének és Rozgonyi Sebestyénnek a bratrik elleni harcokban szerzett érdemeik jutalmául és költségeik fedezésére 12.000 aranyforint erejéig zálogba adja a bratrik birtokában levő Richnóvárát ("castrum Rihno"). Novemberben Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda és a királyi sereg főkapitánya Bártfa város tanácsának a nyújtott hadisegélyért köszönetet mond, írja, hogy Sáros és Rihnó várak Costka kezébe adattak és hogy az újvári kapitánnyal fegyverszünetet kötött. 1461. január 9-én Mátyás király meghagyta Bártfának, hogy Rihnó és Sáros várak ostrománál Upor Lászlónak, továbbá Szapolyai Imrének és Istvánnak segítségére legyenek. Április 21-én Upor és Szapolyai tájékoztatták Bártfát, hogy Rihnó és Sáros ostromára készülnek. Rihnó váráról Mátyás egyik oklevelében ez olvasható: "mely a mondott latrok [csehek] régi fő hajléka". A várat végül visszavették a csehektől, 1462-ben Salánki Imre volt a Szapolyaiak rihnói várnagya.

1526-ban I. Ferdinánd Szapolyai János király birtokai közül többek között Rihnó várát is ("item castrum seu fortalicium Ryhno nominatum") - hűtlenség vétsége miatt átengedte Thurzó Eleknek, de ekkor még nem jutott a birtokába. 1528-ban - amikor Szapolyai János seregei visszaszorultak - a lőcseiek lerombolták több várral együtt: ("1526 Eodem anno castrum Mariasch a Lewtschouiensibus funditus destruitur et castrum Richno et Zwbersthein"). Ez után juthatott a Thurzó család a vár birtokába, amit ez után kijavítottak.

1549-ben a Magyar Kamarának küldött királyi utasításban megemlítik Rihnót ("Richó"), amit őriztetni kell és gyalogosokat tartanak ott. Ekkor Rihnó és tartozékai Báthori András kezén voltak, aki Thurzó Anna kezével jutott hozzá.

A várat 1605-ben említik utoljára, mint lerombolt erősséget.

1676-ban Csáky István fel kívánta építeni újra a várat, de erre végül nem került sor. A vár köveiből a szomszédos Kluknón épített fel négytornyos várkastélyt Csáky Imre kardinális 1715 és 1720 között.

A vár csekély maradványai ma beépített területen láthatók.